Automata LED szalagos forrasztógép

Automata LED szalagos forrasztógép

1. Az automatikus LED-szalagos forrasztógép modelljei

A. Egyfejű, egyetlen állomás, (R tengely)

B. Egyfejű, két állomás, (R tengely)

C. Kétfejű, egyetlen állomás, (R tengely)

D.Kettős fejek, kettős állomások (R tengely).

E. Egyéb testreszabott kivitelek is elérhetők. Üdvözöljük, lépjen velünk kapcsolatba.

2. Az automatikus LED-szalagos forrasztógép jellemzői

Jelentősen csökkenti az emberi erőfeszítést és a munkaerőköltséget.

Könnyen kezelhető. Nincs szükség speciális készségekre.

Hosszú élettartam.

3. Automatikus LED szalagos forrasztógép alkalmazása

Kommunikációs ipar: Az Apple termék adatvonal, HDMI, RJ45, FPC, nagyfrekvenciás első osztályú termékek alkalmasak automata forrasztógéphez.

Optoelektronikai ipar: led kijelző, led szalag, led egyenirányító, led golyós lámpa, led lámpa gyöngyök és egyéb termékek használhatók az automatikus forrasztógépekhez.

Készülékipar: légkondicionáló távirányító, légkondicionáló vezérlőpanel, számítógépes hangszórók, TV-kapcsolók csatlakozói és egyéb termékek alkalmasak automatikus forrasztógéphez.

Autóipar: gyújtáskapcsolók, autóüzemanyag-érzékelők, navigátorok, motorkerékpár vaku és egyéb termékek alkalmasak automata forrasztógépekhez.

Játékipar: A játékfogantyú-csatlakozók, áramköri lapok és egyéb termékek alkalmasak automatikus forrasztógépekhez.

5. Tanúsítvány 5

7. Szállítás5

DHL/TNT/FEDEX. Ha más szállítási határidőt szeretne, kérjük, jelezze. Támogatni fogunk.

8. Fizetési feltételek

Banki átutalás, Western Union, hitelkártya.

Kérjük, jelezze, ha egyéb támogatásra van szüksége.

9. Kapcsolódó ismeretek:

Hegesztés története

A 19. század vége előtt az egyetlen hegesztési eljárás a fémkovácsolás volt, amelyet a kovácsok több száz éve használtak. A legkorábbi modern hegesztési technikák a 19. század végén jelentek meg, kezdve az ívhegesztéssel és az oxigéngázos hegesztéssel, majd később az ellenálláshegesztéssel.

A 20. század elején az I. és II. világháború idején igen nagy volt a katonai felszerelések iránti kereslet, kritikussá vált az olcsó és megbízható fémillesztési eljárás igénye, ami elősegítette a hegesztési technológia fejlődését. A háborúk után számos modern hegesztési technika jelent meg, köztük a széles körben alkalmazott kézi ívhegesztés, a gázos fémívhegesztés, a merülőíves hegesztés, a fluxusos huzal ívhegesztés és az elektroslaghegesztés. Ezek a módszerek lehetővé tették az automatikus vagy félautomata hegesztést.

A 20. század második felében a hegesztési technológia rohamosan fejlődött, a lézerhegesztés és az elektronsugaras hegesztés fejlődésével. Napjainkban a hegesztőrobotokat széles körben használják az ipari termelésben, és a kutatók folyamatosan kutatják a hegesztés természetét, új módszereket fejlesztenek ki és javítják a hegesztés minőségét.

A fémkötések története több ezer éves múltra tekint vissza. A korai hegesztési technikákat Európában és a Közel-Keleten a bronz- és a vaskorban találták meg. A két folyami régió civilizációja, például Babilon, már évezredekkel ezelőtt elkezdte használni a forrasztási technológiát. Kr.e. 340-ben hegesztési technológiát alkalmaztak Indiában az 5,4 tonnás ősi Delhi vasoszlop építésénél.

A középkori kovácsok úgy kapcsolták össze a fémeket, hogy folyamatosan vörösen izzó darabokat kovácsoltak, ezt a folyamatot kovácsolásnak nevezik. 1540-ben Wiener Heavy Bilinko "Flameology"-ja leírta a kovácsolási technikákat. Az európai reneszánsz idején a kézművesek elsajátították a kovácshegesztést, és a technikát a következő évszázadokban folyamatosan finomították. A 19. századra a hegesztési technológia jelentős fejlődésen ment keresztül. 1800-ban Sir Humphry Davy felfedezte az elektromos ívet. Később az ívhegesztési eljárást a fémelektróda feltalálásával népszerűsítette Nikolai Slavnyov orosz és C. Coffin amerikai tudós. Az ívhegesztés, majd a szénelektródákkal végzett szénívhegesztés széles körben elterjedt az ipari termelésben. 1900 körül AP Stroganov kifejlesztett egy fémbevonatú szénelektródát az Egyesült Királyságban, amely stabilabb ívet biztosított. A CJ Holslag 1919-ben használt először váltakozó áramot (AC) hegesztéshez, bár ez a technológia csak tíz évvel később vált széles körben elterjedtté.

Az ellenálláshegesztést a 19. század utolsó évtizedében fejlesztették ki. Az ellenálláshegesztés első szabadalmát Ireuch Thomson nyújtotta be 1885-ben, és a következő 15 évben folytatta a technológia fejlesztését. Az alumínium hőhegesztését és a gyúlékony gázzal történő hegesztést 1893-ban találták fel. Edmund David 1836-ban fedezte fel az acetilént. 1900 körül az éghető gázos hegesztés széles körben elterjedt az új típusú gázpisztoly kifejlesztésének köszönhetően. Alacsony költsége és jó mobilitása miatt a gázhegesztés a 20. század elején az egyik legnépszerűbb hegesztési technikává vált. Azonban ahogy a mérnökök javították az elektródák felületén a fémbevonat technológiáját (azaz a fluxus kialakulását), az új elektródák stabilabb ívet tudtak biztosítani, és hatékonyan elszigetelték az alapfémeket a szennyeződésektől. Ennek eredményeként az ívhegesztés fokozatosan felváltotta a gyúlékony gázhegesztést, és a legszélesebb körben alkalmazott ipari hegesztési technológiává vált.

Az első világháború megnövelte a hegesztés iránti keresletet, és az országok aktívan fejlesztettek új hegesztési technikákat. Az Egyesült Királyságban elsősorban ívhegesztést alkalmaztak, és megépítették az első teljesen hegesztett hajótestű hajót, a Flago-t. A háború alatt először alkalmazták az ívhegesztést a repülőgépgyártásban is. Sok német repülőgépet például ezzel a módszerrel építettek. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a világ első teljesen hegesztett közúti hídja 1929-ben épült a Słudwia Maurzyce folyón a lengyelországi Wolff közelében, amelyet Stefan Bryła, a Varsói Műszaki Intézet munkatársa tervezett 1927-ben.

Az 1920-as években a hegesztési technológia jelentős áttörést hozott. Az automata hegesztés 1920-ban jelent meg, folyamatos ívet biztosító automatikus huzalelőtolóval. Ebben az időszakban a védőgáz is jelentős figyelmet kapott. Mivel a fém magas hőmérsékleten reakcióba lép a légkör oxigénjével és nitrogénjével, a keletkező üregek és vegyületek gyengíthetik a hegesztési kötést. A megoldás az volt, hogy gázokat, például hidrogént, argont és héliumot használtak a hegesztési medencének a légkörtől való elkülönítésére. A következő évtizedben a további fejlesztések lehetővé tették az aktív fémek, például alumínium és magnézium hegesztését. Az 1930-as évektől a második világháborúig az automata hegesztés, a váltóáram és a hatóanyagok bevezetése nagyban hozzájárult az ívhegesztés fejlődéséhez.

A{0}}század közepén tudósok és mérnökök számos új hegesztési technikát találtak ki. Az 1930-ban feltalált csaphegesztést gyorsan átvette a hajóépítő és az építőipar. Az ugyanabban az évben feltalált merülőíves hegesztést ma is széles körben alkalmazzák. Több évtizedes fejlesztés után 1941-ben elkészült a volfrámgázos védőívhegesztés. 1948-ban a védőgázas ívhegesztés lehetővé tette a színesfémek gyors hegesztését, bár nagy mennyiségű drága védőgázt igényelt. A fogyóelektródákkal végzett kézi ívhegesztést az 1950-es években fejlesztették ki, és gyorsan a legnépszerűbb ívhegesztési technikává vált. 1957-ben bevezették a folyasztószeres ívhegesztést, amely lehetővé tette az önárnyékolt huzalelektródák használatát, amelyek nagymértékben javították a hegesztési sebességet. Ugyanebben az évben feltalálták a plazmaívhegesztést, majd 1958-ban az elektroslaghegesztést követte.

A hegesztési technológia legújabb fejlesztései közé tartozik az 1958-ban bevezetett elektronsugaras hegesztés, amely kis területek mély, keskeny hegesztését teszi lehetővé. Az 1960-ban feltalált lézeres hegesztés később a leghatékonyabb nagysebességű automata hegesztési technológiává vált. Az elektronsugaras hegesztés és a lézerhegesztés azonban magas költségük miatt korlátozottan alkalmazható.